3 - 4 éves

Észlelés

Ebben az életkorban a gyermek már képes a világ jelenségeit egy-egy kiemelkedő tulajdonság szerint csoportosítani. Ezért is szokták mondani, hogy ez a válogatás, a szortírozás és a rendszerezés időszaka is

Nagyon fontos, hogy az érzékszerveivel is sok tapasztalatot szerezzen.

• vásárlás során vagy utána segítsen kiválogatni pl.: az almát, a répát stb.
• csukott szemmel szagoltassunk meg vele számára ismerős élelmiszereket és találja ki, mi az (ugyanezt meg lehet csinálni kóstoltatással is)
• egy nagy zsákba tegyük bele kedvenc játékait, majd nyúljon bele, válasszon ki egyet és csak tapogatással találja ki, mit tart a kezében
• a hangok felismertetése is jó játék: már ismert tárgyakkal, hangszerekkel zajt kelthetünk, hangot adhatunk ki. A kérdés az, hogy  mivel tettük ezt

Finommozgás

Fokozatosan megfigyelhetjük, hogy az egyik kezével ügyesebben „dolgozik”. Nem kell a gyerkőcöt jobb- vagy balkezességre szoktatni, ez majd magától kialakul. De ha gyakran cserélgeti, pl. hol az egyik, hol a másik kezével használja a kanalat, ceruzát stb., akkor érdemes szakember véleményét kikérni.

Már nemcsak firkálgat, hanem tudatos a vonalvezetése, alakzatokat is rajzol, megjelenik a kezdetleges emberábrázolás.

Tud ollóval vágni, gyöngyöt zsinórra fűzni.

Kisebb labdát egy kézzel egyre messzebbre képes eldobni, viszont általában két kézzel kapja el. A labdagyakorlatok során a mozgáskoordináció sokoldalúan fejlődik.

• Rajzoljunk, színezzünk sokat különböző vastagságú ceruzával, krétával, ecsettel – papírra, aszfaltra.
• A gyurma használata nagyon ügyesíti a pici kezeket. (egyre kisebb golyók, giliszták készítése)
• Csomagolópapírra fektessük le a gyereket, rajzoljuk körbe és közösen egészítsük ki a rajzot (szem, orr, száj, haj, öltözék stb.). Ezzel a testsémát is gyakoroltatjuk.
• Krumplinyomda: a félbevágott krumpliba késsel mintát vágunk, majd a kiemelkedő részeket befestjük, és már nyomdázhatunk is.
• A papírhajtogatás is jó móka: asztalterítésnél lehet a szalvétát, de készülhet papírból repülő, amivel versenyezhetünk is – kié repül messzebbre.
• Engedjük a picit gyerekollóval vagdosni. Ha már ügyesen használja az eszközt, rajzoljunk egyszerű formákat és próbálja meg körbevágni azokat.
• Tésztából is készíthetünk nyakláncot.
• Vastag kartonlapot kilyukasztgatunk és a gyereknek fonalat kell átfűznie a lyukakon keresztül.
• Asztalon csúsztatni egy jól csúszó, nem törékeny tárgyat – ki tudja legjobban megközelíteni az asztal szélét.
• Horgászverseny: egy vízzel teli lavórból, medencéből lepkehálóval kell kihalászni műanyag játékokat.
• Tekét játszhatunk vécépapír-gurigák és egy szivacslabda segítségével.

Nagymozgás

Egyre biztosabbak a nagymozgások és stabilabb az egyensúlyozás. Ezért ebben a korban rendkívül mozgékonyak.

• töltsünk sok időt a játszótéren
• gyakran járjunk kirándulni (ne csak az épített, hanem a természeti akadályokat is képes legyen legyőzni)
• nyáron mozogjon sokat mezítláb, taposson a sárban, hemperegjen a fűben, télen lépkedjen a nagy hóban, csúszkáljon a jégen
• az egyszerű városi séta közben is ragadjunk meg minden alkalmat a mozgásra (alacsony fal tetején végigmenni, padokon átmászni, repedéseken átugrani stb.)
• fogócskázni, bújócskázni otthon is lehet
• betonra krétával, parkettára ragasztószalaggal készíthetünk ugróiskolát
• kacskaringós pályát is rajzolhatunk, amin különböző mozgásokkal kell végig menni / ugrálva, futva, négykézláb stb./
• a keskenyebb szőnyegeket át is lehet ugrani
• „törpe–óriás” – ha „törpét” mondunk, guggolva kell közlekedni; ha „óriást”, lábujjhegyen, nyújtózkodva
• mutatunk a gyerkőcnek egy mozgást (egyhelyben futás, fél lábon állás stb.) ő utánozza le, majd fordítva
• „Legyünk mackók!” – hogyan mozognánk, ha mackók, nyuszik, békák, fókák lennénk – még a fantáziát is „megmozgathatjuk”
• a földre lerakott ágyszivacson, nagyobb párnán lehet a távolugrást gyakorolni
• egy vastagabb szivacsra ülve még csúszdázhatunk is a lépcsőn

Szocilaizáció

A gyermek fokozatosan nyílik meg a tágabb környezetében lévő személyek felé is (szomszéd, boltos). Érdeklődve figyeli mások viselkedését, kapcsolatteremtését. És ezekben az években is előfordulhatnak „dacosabb” időszakok.

• A lehetőségekhez képest alakítsuk úgy a környezetet, tevékenységet, hogy minél kevesebb bonyolult szabályra legyen szükség (egyszerre csak egy dologra tud figyelni). De a korlátok fontosak, mert ezek segíteni fogják őt a beilleszkedésben!
• Adjunk neki választási lehetőséget (fűzős cipő helyett gumicsizma, csoki helyett banán stb.). Így kizökkentjük őt a görcsös akarásból.
• Egyre több tevékenységet engedjünk meg neki önállóan elvégezni. Ebben segítségére van az utánzás és a folyamatos próbálkozás – ezt tudjuk türelemmel támogatni. A tisztálkodás területén a szobatisztaság, az önálló kézmosás és a zsebkendő használatának elérése fontos. Az öltözködésnél a vetkőzés már egész jól megy, de a felvételnél még csak az egyszerűbb ruhadaraboknál sikeres. Az étkezésnél a kanál és a villa használata már elvárt.
• Ösztönözhetjük őt a köszönésre és az ismerősökkel egy kis beszélgetésre
• A szerepjáték jó szolgálatot tesz az új ismeretek utánzásában, feldolgozásában (játsszunk „orvososdit”; „most én vagyok Jancsi bácsi!”, úgy mozgunk, beszélünk, mint ő; be is öltözhetünk valakinek; a babákat, bábukat is bevonhatjuk a játékba).

Az óvodába járás és az anyukáról való leválás kezdete is erre az időszakra tehető. Ebben is tudunk a gyermeknek segíteni:

• Vigyük el a kicsit a nagyszülőkhöz, jól ismert barátokhoz (ahol esetleg van hasonló korú gyerek) és egy kis időre hagyjuk őt ott. Magyarázzuk el neki előtte, hogy mi hova megyünk, és hogy vele mi fog történni.
• Menjünk sokat játszótérre, játszóházba! Itt megtanulhatja az egymás mellett és az egymással játszást, megfigyelheti a többiek viselkedését és a játékok megosztását, megszerzését is gyakorolhatja.
• Ha nehezebben megy az elválás anyától, apa is viheti a gyermeket az oviba. A búcsú már otthon is megtörténhet és apa érdekes témákkal elterelheti a figyelmet.
• Az oviba vihet egy „alvós játékot”, amit anya illatával fújunk be.
• Ha lehet, mindig ugyanabban az időpontban menjünk érte és délután legyenek közös programok (séta, vásárlás, főzőcskézés, játék stb.), hogy a gyermek „anyahiányát” csökkentsük.

Kommunikáció

Képes 10-15 perces történeteket végighallgatni. Bonyolultabb mondatokat is megért.
Ő maga is egyre hosszabb kifejezéseket használ. Nyelvtani elemekkel (pl.: toldalékok) is gazdagodik a beszéde, de ezeket még nem mindig alkalmazza helyesen.
Sokat kérdez. Leggyakrabban a „Miért?” hangzik el, de már használja a „Hol?”, „Mikor?”, „Milyen?” kérdőszavakat is.
Kiejtése nagyrészt érthető. Erre az időszakra jellemző a gondolatok gyors mozgása, de mivel még nem tudja megfelelően kifejezni magát, ezért előfordul, hogy ideiglenesen dadogás lép fel. Ez – normál esetben – a szókincs gyarapodásával megszűnik.

• Eddzük a gyermek beszédszerveit:
  1. Ivásnál használjunk szívószálat – először vastagabbat, majd vékonyat.
  2. Adjunk neki természetes rágcsálnivalót (répa, karalábé stb.). Ezzel az álkapocs és a nyelv izmai is erősödnek.
  3. „Játsszunk a nyelvünkkel! Legyünk kígyók!” – nyújtogatás, körzés, göngyölítés, nyalogatás.
  4. A szánkat is mozgassuk meg – mosolyogjunk, vicsorogjunk, csodálkozzunk stb.

• Énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk sokat.


• Türelmesen, a gyermek számára érthető módon válaszoljunk a kérdéseire.


• Minden alkalmat ragadjunk meg, hogy beszélgessünk és beszéltessük a kicsit:
  1. Sétálás közben.
  2. Meseolvasás után ő is meséljen pl. a képekről.
  3. Bábozás során mondja el pl. a báb egy napját.
  4. Játéktelefonon is beszélgethetünk. Ilyenkor gyakorolhatjuk a telefonálás „illemszabályait” is.
  5. A saját rajzáról, alkotásáról, tevékenységéről is meséljen (miért, hogyan, mit).
  6. Sarkalljuk őt az „idegenekkel” (boltos néni, postás, szomszéd stb.) való beszélgetésre is.


• Ne utánozzuk a gyermek hibás beszédét, illetve az esetleges dadogása miatt se szóljunk rá, inkább az „Azt szeretted volna mondani, hogy…” mondattal mi magunk mondjuk ki helyesen.

MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »