6 – 12 hónapos

Gondolkodás

Ebben az időszakban a baba egyre több ismeretet szerez a tárgyakról: képes átvenni az egyik kezéből a másikba, el is tudja dobni (új tulajdonságokra jön rá), megtanulja, hogy akkor is léteznek a dolgok, ha ő nem érzékeli őket (tárgyállandóság), egyszerű mozdulatokat leutánoz és az ok-okozati összefüggéseket is kezdi felfedezni.

Tegyünk a közelébe különböző anyagokból készült tárgyakat, hogy minél több tulajdonsággal ismerkedhessen meg (pl. színes vászondarab, fém kiskanál, fakanál), de soha ne legyen túl sok játék körülötte, mert úgy nem tud „elmélyülten foglalkozni” eggyel. Inkább időközönként cserélgessük őket.
Előkerülhetnek műanyag tálkák, amik először véletlenszerűen csúsznak egymásba, később a kicsi már maga is egymásba tudja őket rakni.
Legyen olyan játéka is, amivel az ok-okozati összefüggésekre jöhet rá (pl. csörgő – ha mozgatom, csörög; zsinórral húzható kisautó – ha meghúzom, mozdul; zenélő játék – ha megnyomom a gombot, hangot ad).
A dobálással is bővül a tudása. Megtapasztalja, hogy hogyan ér földet egy tárgy, milyen hangot ad ki és magát a mozdulatot és az elengedést is folyamatosan gyakorolja.
A hangok forrása is érdekli őt. Meg lehet hallgatni az óra ketyegését, a mosógép mormogását, a cipő kopogását és a „bátrak” a porszívót is bekapcsolhatják.
Nagyon szereti a „kukucsjátékot” (elbújhatunk a kiságy mellé, letakarhatjuk az arcunkat vagy az ő arcát kendővel – és a mögül kerülünk elő).
Leejthetünk, majd később elrejthetünk tárgyakat és a kicsi kutakodjon, hogy hova tűnhettek.
Mi magunk is megmutathatjuk neki, hogyan lehet játszani egy tárggyal, ő leutánoz bennünket és még „tovább is fejleszti” (pl. egy kispárna lehet kalap is, és még dobni is lehet; egy nagyobb labdára, ha ráhasalunk, még gurulni is lehet rajta).
Kérésre keresse meg vagy mutassa meg a számára ismert tárgyakat (hol van a labda, a kisszék stb.)
Érdemes játék előtt, után közösen ki- és elpakolni (látja, honnan kerülnek elő és hova tűnnek el a kedvencei, később ő maga is szívesen fog pakolászni).

Nagymozgás

A mozgásfejlődésben a legtöbb és leglátványosabb változás erre az időszakra tehető.

Először megjelenik a helyzetváltoztatás – forgolódik, majd átfordul hátról hasra –, majd később a helyváltoztatás is: a kúszás és a mászás.

Ezeknek a mozgásfajtáknak azért van nagy jelentősége, mert olyan területeket erősít, amelyek a felálláshoz és a járáshoz elengedhetetlenek: izomzat, csontok, ízületek, mozgáskoordináció, egyensúlyérzék. És nem utolsó sorban ezek az önállóság felé megtett első lépések is.

Siettetni semmit nem szabad, de ösztönözni tudjuk a babát a kúszásra, mászásra:

minél nagyobb teret adjunk neki (amikor ébren van, ne az ágyában feküdjön, hanem pl.: egy nagy puha pokrócon a nappaliban)
kedvenc játékait tegyük egyre távolabb tőle (rájön, hogy mozgással közelebb kerülhet hozzájuk)
párnán, összehajtogatott pokrócon élvezetes mászkálni
szék vagy kisasztal alatt is át lehet mászni, és ha letakarjuk lepedővel, még kukucskálni is lehet
az oldalára fordított nagy kartondobozba igazán izgalmas bemászni
a természetben, különböző típusú (füves, homokos, kavicsos) talajon való mászás sok új ismerettel gazdagítja a babát. (Vigyázzunk, mindent a szájába vesz!)

Beszédet megelőző képességek

Lassan a gőgicsélést felváltja a gagyogás. A felnőtt beszédéhez hasonló hangokat kezd kiadni, majd ezekből szótagok, később szavak lesznek.

A beszédet és a kommunikációt serkentő gyakorlatok:

utánozzuk a gyermek által kiadott hangokat, szótagokat (később kicsit változtathatunk is rajta, hátha ő is utánoz minket: bebe – tete, hoho – hehe stb.)
miközben fölé hajolunk, tegyük a kicsi tenyerét az arcunkhoz, így ismételjük a szótagokat (más ingerterületet is igénybe veszünk)
a szótagok ritmusára lovagoltassuk őt a térdünkön
közös játékok, cselekvések során használjunk hangutánzó szavakat (építőkocka: kipp-kopp, labda: piff-paff, fürdés: liccs-loccs stb.)
amikor játékokat, tárgyakat – kézbe véve – vizsgálgatunk, nevezzük nevén és egy-egy érzékszervvel is megismerhető tulajdonságát mondjuk el neki (simis, illatos, puha stb.)

A megfelelő hangadáshoz, beszédfejlődéshez szükséges, hogy a hangképző szervek is a megfelelő állapotban legyenek. Ezért is szükséges – nemcsak az új ízek miatt – a szilárd ételek bevezetése. Ezzel erősödik a nyelve, az ajka és a rágóizma is.

felügyelet mellett harapdáljon kiflivéget, kenyérhéjat
vágjunk kis falatkákat – felcsippentheti és alaposan rágja meg
a kanállal evés is fontos (tanulja meg lenyalogatni)
ivás először vastag falú pohárból apró kortyonként (a csőrös poharat csak utazás alkalmával használjuk)

Szocializáció, önkiszolgálás

A közös játék – azon túl, hogy megmutatjuk a kicsinek, hogy mit lehet kezdeni egy tárggyal és élményekkel gazdagítjuk őt – lehetőséget nyújt arra is, hogy olyan dolgokat tanítsunk meg neki, amelyekre a közösségi életben lesz szüksége.

Játék közben „kommunikáljunk egymással” – utánozzuk a kicsi hangadását vagy mozdulatait, egy idő után ő is utánozni fog bennünket.
A játékon való osztozás nehéz feladat. Ezt gyakorolhatjuk már most úgy, hogy rámutatunk egy számára fontos tárgyra: „Kérem a babát!” – és óvatosan elvesszük tőle, majd pár másodperc múlva vissza is adjuk neki: „Köszönöm!” – így megtapasztalhatja, hogy ezzel nem veszíti el a kis kedvencét, és a kifejezést is hallja.
Amikor kipakoljuk a játékot, köszönhetünk is: „Szia maci!” – és ha elpakolunk, „pápá”-t is inthetünk neki.
Mindig jelezzük az érzéseinket is – ha pl. megcsíp, meghúzza a hajunkat, mondjuk neki, hogy „Ez most fájt!”, de érezze, hogy nem rá haragszunk, hanem a cselekedete kellemetlen.

A tartózkodás és a félelem kialakulásának az időszaka ez. Idegenekkel szemben jelenik meg a bizalmatlanság:

Megértéssel, türelemmel és pozitív tapasztalatok megszerzésével segíthetünk neki.

A félelem érzése az elválás miatt alakul ki benne:

Mindig mondjuk el neki, hova megyünk (konyha, fürdő stb.) és mindjárt jövünk is vissza.
Az elválást apával is lehet gyakorolni, amikor munkába megy – közösen elbúcsúzni tőle, együtt várni a hazatértét.
Aztán jöhet anya is. Ha nehezebben megy, ajánljunk fel a gyermeknek valami érdekeset, amivel elterelhetjük a figyelmét (játék, dajkálás, csikizés stb.)
Ha hosszabb időre válunk el, olyan személyre bízzuk a felügyeletét, akit jól ismer a gyermek.
Elalvás előtt mondjunk rövid mesét (egyszerű mondatokkal, hangutánzó szavakkal) a napi eseményekről – újra átéli, tanulja a helyzeteket, érzelmeket.

Az önállósodását is támogathatjuk:

Hagyjuk őt egyedül is játszani – saját maga által is szerezzen tapasztalatokat.
Gondozás (pelenkázás, fürdetés, öltözködés, vetkőzés) közben hagyjuk, hogy ő is részt vegyen cselekvéssorban – pl. fogja a popsitörlő kendőt, a fürdetős flakont, emelje a karját, a lábát, később vegye le a sapkát, zoknit.
A szilárd ételek bevezetésével is egyre önállóbbá válik – pépestől haladjunk a darabosig, mindig felügyelet mellett egyen, és a háta legyen megtámasztva, vagy üljön etetőszékben.
Az etetést kiskanállal, pici falatokkal, az itatást vastag falú üvegpohárból kortyonként kezdjük bevezetni – a technika elsajátítása a fontos.
Apró falatkákat is kaphat, amit felcsippenthet az ujjacskáival. Először ismerős ízeket ajánljunk fel neki.
Közös étkezéseknél a gyermek is ott ülhet az asztalnál – megismeri a szabályokat.

Hallás

6-9 hónaposan keresi a hangok forrását. Tevékenységeit elkezdi hangadással kísérni. Kihallja a nevét a környezet zajaiból és reagál is rá.
Részt vesz a „beszélgetésben”: amikor szólunk hozzá, figyel, és ha elhallgatunk „válaszol” (gügyög, gagyog – 2-3 különböző hangból álló szótagokat ismételget).

9-12 hónaposan hallása egyre finomodik. A suttogásra is felfigyel és a saját hangerejét is képes szabályozni. Megkülönbözteti az ismerős személyek hangját.

Nagy kedvenc a zajkeltés – adjunk a kezébe a háztartásban előforduló tárgyakat is, amiket lehet püfölni, egymáshoz vagy a földhöz verni.
Egyszerű zenélő eszközök működtetését is kedveli (olyat válasszunk, ami rövid dallamot játszik, esetleg utánozni is lehet).
Gügyögésnél, ahhoz képest, amit ő mond, mi úgy válaszoljunk neki, hogy egy hangot változtassunk meg (bebebe – tetete). Utánzás során új hangokat tanul meg.
A közös mondókázás, énekelgetés is fejleszti a hallást és a ritmusérzéket is.
Ha játszunk valamilyen hangszeren, engedjük meg neki, hogy ő is próbálkozzon (megpendíteni egy húrt, leütni egy billentyűt, dobolni).
Ha valamitől megijed, mutassuk meg neki a zaj forrását (háztartási gépek, szirénázó autó, helikopter). Összeköti a hangot a tárggyal és megtanulja, hogy nem kell félni tőle.
Házilag is készíthetünk hangszereket:
- egy fadarabra lazán felszögelünk 4 fém kupakot, vagy egy jól záródó fém dobozba kavicsokat teszünk, és kész a csörgő
- hangosbeszélő készülhet papírgurigából vagy félbe vágott műanyag palackból is készíthetünk

Látás

Egyre kisebb dolgokat is észrevesz és egyre messzebbre is ellát. A tárgyak részleteit is felismeri, érdeklődve tanulmányozza. A mélységet is kezdi érzékelni, de még ne hagyjuk egyedül magasabb helyeken.
9-12 hónaposan már nemcsak térben, hanem síkban (könyvben) is nézegeti, felismeri a formákat.

A babakocsit állítsuk úgy, hogy séta közben még többet tudjon nézelődni.
Guggoljunk le mellé és onnan mutassunk távolabbi dolgok irányába („ott egy piros autó”, „ott száll egy madár”).
Vegyük ki a babakocsiból, és mutassuk meg közelről pl.: a levelet, a katicát stb.
Szeretik az „összetett” játékokat nézegetni, tapogatni (különböző anyagból készült, színes, gombok, masnik vannak rajta stb.).
Adhatunk a kezébe – nem veszélyes – háztartási eszközöket, amelyeknek érdekes a formája.
A földön alakítsunk ki neki játszóteret, amit rakjunk körbe párnákkal. Ezeken átmászva a „mélységet” is érzékelheti.
Egyre messzebbre tegyünk le tőle játékot, kekszet stb.
Nagy műanyag pohárba tegyünk valami finom falatkát, a baba szerezze meg. Aztán ő is pakolhat.
Tükörben nézegessük a pici arcát („hol a fejed, az orrod stb.”).
Olyan könyvet lapozgassunk, ami nem túl nagy és egy oldalon egy alak látható.

MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »