Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony, s ennek három fia. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, vízzel főztek, s bottal rántották be, úgy éltek egyik napról a másikra. A legények megelégelték ezt a keserves életet, s rászánták a fejüket, hogy már csak valamerre kimozdulnak hazulról, mert így nem lehet, míg a világ, s még két nap.
Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:
- Édesanyám, süssön nekem egy hamuban sült pogácsát, mert elindulok szerencsét próbálni.
Süt is a szegény asszony, s a legény elindult világgá. Megy, mendegél ország-világ ellen, hegyen-völgyön által, s egy aranyos kúthoz ér. Letelepszik melléje, előveszi a hamuban sült pogácsát, s falatozni kezd belőle. Amint ott eddegélne, csak elejbe szökik egy kis egérke, s azt mondja:
- Hallod-e, te legény, adj egy falást abból a pogácsából, éppen hét napja, hogy egy befaló falást sem ettem!
- Nem bánom én – mondja a legény –, ha hetvenhét napja nem ettél is, bár nekem elég legyen.
Csak elcincog nagy szomorúan az egérke, bebújt egy likba, a legény pedig továbbmendegélt. Addig ment, addig ment, hogy éppen a király városába ért. Egyenesen a király palotájának tartott, leült a kapu elejbe, s ott várta a jó szerencsét. Hát egyszer csak kijő a király maga, meglátja a legényt, még köszön is neki, s megkérdezi:
- Mi járatban vagy, te szegény legény?
- Én bizony, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, szolgálatot keresek, ha valahol találnék.
Azt mondja a király:
- Gyere csak be, te legény, van az udvaromban száz darab nyúl, ezeket rád bízom. Hajtsd ki a mezőre, de úgy őrizd, hogy el ne találjon veszni egy is, mert irgalmatlanul börtönbe záratlak!
Másnap reggel kihajtja a legény a száz darab nyulat, de bizony ahogy kiértek a mezőre, százfelé futottak. Haj, megszontyolodik a legény, még nézni sem mert a király palotája felé, megfutamodott, s hazáig meg sem állott. Elbeszéli otthon, hol járt, merre járt, mi minden történt vele. Előáll erre a második legény, hogy most már ő próbál szerencsét, s erősen köpte a tenyerét, hogy ő – tudom, istenem – megőrzi azt a száz nyulat, ha addig él is. Hanem az is úgy járt kivilágos világra, mint legidősebb. Az aranyos kútnál ő is leült falatozni, az egérke tőle is kért egy falást a hamuban sült pogácsából, de ő bizony nem adott. Aztán addig ment, míg a király városába nem ért, beszegődött a királyhoz, de ahogy első reggel kicsapta a nyulakat a mezőre, a száz nyúl éppen százfelé futott.
Hazament ez is nagy szomorúan, s most már a legkisebb legény cihelődött neki: hátha neki jobban vált a szerencse. Süt az anyja egy hamuban sült pogácsát, akkorát, mint egy jó taligakerék, s azzal elindul világgá. Megy, mendegél, s elérkezik az aranyos kúthoz. Amint ott eddegélne, csak elejbe fut az egérke, s igen szépen kéri, hogy adjon neki egy falás pogácsát, mert éppen tizennégy napja, hogy nem evett.
- Jó szívvel, te kicsi egérke – mondta a legény –, úgyis talán nem kell sokáig ebből a pogácsából élnem.
Megköszöni az egérke, s azt mondja:
- No, te szegény legény, jótett helyébe jót várj. Két bátyádtól kértem már, egyik sem adott, de nem is volt szerencséje egyiknek sem.
Azzal befutott a likba, s egy kicsi kürtöt hozott magával.
- Ezt a kürtöt neked adom – mondta az egérke –, tedd el, még hasznát veheted.
- Ugyan bizony mit tudnék én ezzel csinálni? – kérdi a legény.
- Csak vidd el – mondta az egérke –, s akármi veszedelemben légy, fuvintsd meg, s minden rossz jóra fordul.
No – gondolta magában a szegény legény –, ha nem használ, nem is árt, elviszem magammal – s bedugta a tarisznyájába, továbbindult, s meg sem állott a király városáig, s abban is a király palotájának kapujáig.
Megérkezik, letelepszik a kapuban, s hát egyszer jön a király.
- Mit keresel itt, te szegény legény? – kérdezi a király.
Elmondja, hogy miben fáradozik: szeretne valami jó helyen szolgálatba állni.
- Éppen jó helyen jársz – mondta a király –, van száz nyulam, ezeknek egy ügyes pásztor kéne, mert eddig még nem akadt kedvem szerint való.
Egyszeribe kezet adnak, de király ugyancsak lelkére köti a legénynek, hogy el ne vesszen a nyulakból egy is, mert rögvest feneketlen börtönbe záratja!
Jól van. A legény másnap reggel kimegy a mezőre a száz darab nyúllal, de még meg sem szagolják ezek a füvet, ahány, annyifelé iramodik.
- Haj, haj! Álljatok meg, hé! – kiállt a legény. – Mit csináljak most már? – Eszébe jut a kürt, előrántja, belefuvint, s hát a száz darab nyúl egyszerre megfordul, s úgy összefut, mint megannyi juh.
Látta ezt a király a palota tornácából, megcsavargatta a fejét, semmiképpen el nem tudta gondolni, hogy miféle ördöngös praktikával gyűjtötte össze a legény azokat a nyulakat.
No megállj! – gondolta magában. – Azért ma mégis hiányzik majd legalább egy a százból. Ha nem egyéb, próbára teszlek.
Mindjárt megparancsolja a szolgálónak, hogy menjen ki a mezőre egy zsákkal, s kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevében.
Kimegy a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy ő bizony nem ad, mert neki a szabadsága drága.
De így, s de úgy – mondja a leány – vendégség lesz a háznál, s a király mindkettőjüket tömlöcbe vetteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.
Amint így huzakodnának, honnét, honnét nem, csak ott terem a kicsi egérke, s odasuttint a legénynek:
- Csak adj oda egyet, ne félj, a többit bízd reám!
A legény hallgat az egérke szavára, fülénél fog egy nyulat nagy hirtelen, bedugja a zsákba, s a leány elindul vele. Abban a minutában csak felszökik az egérke a zsákra, s míg a leány százat lépne, kirágja a zsák végét, a nyúl kiugrik belőle, s úgy visszafut a többihez, mintha szemét vették volna. Az egérke pedig leszökött a zsákról, hirtelen felkapott egy nagy darab tehéntrágyát, s beledugta a zsákba a nyúl helyett.
Megy este a legény haza, betereli a száz nyulat a nagy kapun. Hát jő elejbe a király, dúl-fúl, hogy reng belé az udvar.
- Gyere csak, gyere, te kötélrevaló, mit küldtél te nekem a zsákban?!
Felel a legény:
- Én egy nyulat felséges királyom.
Hívják a szolgálót.
- Mit adott neked a pásztor, te leány?
- Nekem, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, igazán nyulat adott.
- Hm – mondja a király –, még ilyet nem ettem világéletemben, hát most már hol a nyúl?
Számlálják a nyulakat egyszer, kétszer, háromszor, de csak mindig száz jön ki.
- No, hallod-e, te szegény legény – mondta a király –, még ilyen pásztorom sem volt, hogy küldjön is nyulat, s ne is hiányozzék a százból. Hát mit kívánsz?
- Csak egy zsák pénzt, felséges királyom, mert nagy a szegénység otthon.
A király tüstént méretett egy istenes nagy zsák pénzt, hogy a legény tizenkét ökörrel húzatta haza. De bezzeg olyan erősen meggazdagodtak, hogy csudájára jártak messze földről.
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
(népmese)
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
