Nagymami éppen rendezgette a szobáját, amikor Mimó bedugta a fejecskéjét az ajtón.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Próbálok rendet rakni.
– Segítek! – perdült a szobába a kislány, és felmászott az egyik székre, hogy jobban lássa az asztalon felhalmozott dolgokat.
– Ezek mik? – érdeklődött.
– Ó, van itt régi újság, könyv és fényképalbum is – válaszolta Nagymami. – De várj csak! Mutatok neked valami mást, ami jobban érdekelhet téged.
Azzal kinyitotta az öreg ruhásszekrényt és az aljából előhúzott egy nagy faládát.
– Ezt kellene átnézni – mondta Nagymami, és kinyitotta a tetejét.
Mimónak kikerekedtek a szemei.
– De szépek! – kiáltotta és egy ugrással ott termett a színes holmikkal teli láda mellett.
– Fiatalkoromban hordtam ezeket, és eltettem őket emlékbe – magyarázta Nagymami. – Itt van például a menyasszonyi fátylam. Ezt viseltem, amikor Nagypapi feleségül vett.
Mimó a fejére borította a fehér csipkéből készült ruhadarabot, és a falitükör előtt illegette magát.
– Na, nézzük, mit rejt még ez a kincsesláda! – mosolygott Nagymami.
Az unokájának nem kellett kétszer szólni, már pakolta is ki a szebbnél szebb holmikat, és egymás után próbálta fel őket.
A hímzett szoknyát uszályként húzta maga után.
A magas sarkú cipőben – aprókat lépve – körbetipegett a szobában.
A színes üveggyöngy nyakláncot a derekára tekerte.
Még Nagypapi régi kalapját is a fejére húzta, ami rögtön le is csúszott az orra hegyéig. Ezen aztán nagyot kacagtak.
Amikor már teljesen kiürült a láda, Nagymami feltette a kérdést Mimónak:
– Szerinted ezt mind tartsuk meg?
– Igen, igen! – hangzott lelkesen a válasz.
– Hát, rendben. Akkor nincs más dolgunk, mint szépen visszapakolni.
Mimó még néhány dolgot megmutatott Nagypapinak is – főleg a kalapot –, majd nagymamájával közösen rendet raktak a szobában.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
