Anya, Tomi és Mimó együtt sétáltak át a parkon.
Egyszer csak megkérdezte a kislány:
- És milyenek az óvó nénik?
- Kedvesek és mindig segítenek. Én nagyon szeretem őket. De ne félj, én is ott leszek, és mindent megmutatok neked – válaszolta Tomi.
A park túloldalán az óvoda tárt kapukkal várta őket.
Ahogy megérkeztek a Sárga csoport öltözőjéhez, már ott is termett mellettük a délelőttös óvó néni és köszöntötte őket:
- Jó reggelt! Szervusz Tomi! És ha jól sejtem, te vagy Mimó. Én Kati néni vagyok.
- Kis Mimóza – mutatkozott be félénken a kislány.
- Jaj, de szépen tudod a neved! Már nagyon vártunk téged. Meglátod, egy izgalmas napot fogunk együtt tölteni – megsimogatta Mimó fejecskéjét, majd folytatta. – Először is válassz egy jellel ellátott, üres szekrényt! Majd ide pakolhatod a holmidat.
Mimó rövid gondolkodás után a napocskás mellett döntött.
- Rendben. Akkor mostantól ez lesz a jeled az oviban. Napocskás lesz a poharad és a tornazsákod is – mondta Kati néni. – Most pedig pakolj be a szekrénybe, köszönj el anyukádtól, és kézmosás után gyertek be a terembe!
Mimó egy kicsit megszeppenve bújt az anyukájához. Anya átölelte, megsimogatta, megpuszilgatta kislányát.
- Ügyes leszel, és nagyon jól fogod magad érezni. A délutáni alvás után már jövök is érted – szólt vigasztalóan.
Integetve búcsúztak el egymástól.
Tomi megmutatta, merre vannak a mosdók, majd siettek a terembe, ahol az óvó néni bemutatta az új ovist a többi gyereknek.
Miután Mimó megismerkedett a csoporttársaival, Tomival körbejárták a szobát. A kislány örömmel vette észre, hogy mennyi szép és érdekes játék lapul a polcokon.
Ekkor jutott eszébe Cicó, és gyorsan behozta őt a szekrényéből.
Széles mosollyal mutatta meg kis kedvencét a többieknek.
Nemsokára előkerültek az ovis társak kedvelt plüssállatai is, és kezdődhetett a játék.
A nap hátralevő részében Mimó felfedezhette az óvoda udvarát, az együtt ebédelés és mesehallgatás örömét.
Így este volt mit mesélnie Apának és Anyának.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
